
A pergola ma már modern, motoros lamellákkal, LED-világítással és árnyékoló oldalfalakkal felszerelt kerti kiegészítő lehet, de a története jóval régebbre nyúlik vissza. Ez a kerti építmény több mint kétezer éve része az emberi otthonoknak és közösségi tereknek.
Az első pergolák az ókori Rómában jelentek meg. Kő- vagy faoszlopokra futtatott szőlő és más kúszónövények adtak árnyékot, miközben természetes hűsítő mikroklímát teremtettek. Nemcsak praktikusak voltak, hanem a gazdagság és a kifinomultság jelképei is.
A 15–16. századi reneszánsz Olaszországban a pergolák új szerepet kaptak: már nemcsak a hasznosság, hanem a szépség is előtérbe került. Díszes faragások, márványoszlopok, geometrikusan elrendezett kertek kísérték őket. Ez az időszak hozta el a pergolák elterjedését egész Európában.
A 19. századtól a pergola már nemcsak kastélyok és villák kertjeiben, hanem polgári házak udvarában is megjelent. Elsősorban fából építették, gyakran szőlővel, lonccal vagy rózsával befuttatva.
A mai pergolák sokszor alumíniumból készülnek, motorosan állítható lamellákkal, esővíz-elvezető rendszerrel és beépített világítással. Egyes modellek teljesen zárhatók, így esős időben is használhatók, és a kerti térből valódi szabadtéri nappalit varázsolnak.
A pergola titka talán abban rejlik, hogy mindig is egyszerre szolgálta a praktikumot és az esztétikumot. Egy jól megtervezett pergola a kert éke, amely összeköti a természetet és az otthont.